hernác † A: 1400 harnaz (OklSz.); 1452 hernasio [lat. -io végződéssel] (OklSz.); 1458 Harnacz (OklSz.); 1504 Hernacz (OklSz.) J: ’egy fajta kelme | Art Stoff’
Bizonytalan eredetű, esetleg német (feln.) jövevényszó. | ≡ Vö. ném. (kor. úfn.) arraas, (h. kor. úfn.) harras, haräsß: ’könnyű gyapjúszövet’ [az eredetéhez vö. →hárász]. ⌂ A németből való biztos származtatást nehezíti, hogy a magyarban nincsenek adataink rr > rn elhasonulásra. A szóvégi ném. s > m. c hangváltozáshoz vö. →árboc, →párduc stb.
☞ TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.→ hárász