hernyó A: 1300 k. hurnou (LeuvGl.); 1366 ? Heryou [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 60); 1395 k. horny̋o (BesztSzj. 1135.); 1405 k. herno (SchlSzj. 1721.); 1416 u./¹ herṅo (BécsiK. 208); 1560 k. hyrnyo (GyöngySzt. 3630.); 1600 Hernÿẅ (BrassSzt. 19); 1669 hérnyo (MNy. 69: 420); 1774 hernyö (NSz.); 1833 Har-nyú (Kassai: Gyökerésző 2: 407); nyj. hërjó (Nyatl.); hërna (ÚMTsz.) J: 1 1300 k. ’a lepke lárvája | Raupe’ # (↑); 2 1560 k. ’bor, savanyúság felületén képződő penész, hártya | Kahm’ (GyöngySzt. 3139.) Sz: hernyós 1440 k. ? heriosvelgfe [hn.] (OklSz.); 1560 k. hernyos (GyöngySzt. 3139.)

Belső keletkezésű, valószínűleg egy finnugor eredetű tő szófajváltása. |  ⌂  Egy -ó képzős folyamatos melléknévi igenév főnevesülése. A tőhöz vö. →hornyol. A szó belseji e-t és i-t tartalmazó változatok elhasonulással jöttek létre; vö. →gyertya. A főnevesüléssel együtt járó jelentésváltozás a hernyó testének recés voltán alapul. A 2. jelentés metafora.  ∼  Idetartozik: hernyótalp ’lánctalp’  (1937: PHLex. 467), amely a hernyó + →talp szavak összetétele. Ennek előzménye a hernyólánc ’ua.’  (1928: TechnLex. 1: 538), amely német mintára keletkezett tükörszó, vö. ném. Raupenkette ’hernyólánc’.

☞ MNy. 16: 3; TESz. hernyótalp a. is; EWUng.→ hornyol