here A: 1326 luhere (MNy. 26: 148); 1416 u./¹ hèrelteckèl [sz.] (BécsiK. 186); 1583 ló hére [?✐] (Gombocz E.: BotTört. 133); 1750 k. herületlen [sz.] (MNy. 50: 497); 1759 lóher (MNy. 5: 326); nyj. hőrő (ÚMTsz.) J: 1 1326 ’páros hím ivarmirigy | Hode’ # (↑); 2 1533 ’nem dolgozó, hímnemű méh | Drohne’ (↑); 3 1568 ’mások munkájából élő személy, ingyenélő | Müßiggänger, Schmarotzer’ (NySz.); 4 1547 ’dongó; bögöly | Hummel; Wespe; Bremse’ (NySz.); 5 1774 ’lóhere | Klee’ (NSz.); 6 1907 ’lucerna | Luzerne’ (NyF. 38: 33); 7 1930–1940 ’mén, herélt ló hímvesszője; e testrész előbőre | Penis des Hengstes od. Wallachs; Vorhaut desselben’ (ÚMTsz.) Sz: herél 1395 k. herelt low [sz.] (BesztSzj. 943.) | herélt 1395 k. ‹mn-i igenév› (BesztSzj. 943.); 1416 u./¹ hèrelteckèl ’eunuch | Eunuch’ (BécsiK. 186)

Örökség, uráli kori tő magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (T.) kɛ̮̄r ’herélt rén; mén; hím ‹állat›’; osztj.  (V.) kar ’ua.’; zürj.  (I.) ki̮r ’kan kutya’; finn koira ’kutya’, koiras ’hím állat’; – jur. χora ’ua.; vad rénbika; bika; mén’; szelk. k͔or ’bika; mén’; kam. kora ’ökör; hím állat’ [uráli *koje-ra vagy *koj-ra: ’hím állat’]. Az -r névszóképző már az uráli korban a szótőhöz kapcsolódhatott. Az uráli *koje alapszóhoz vö. vog.  (AK.) χoj ’hím állat’; osztj.  (V.) ku (kuj-) ’férfi, férj’; lp.  (K.) kı̊jj ’férj’; – jur. χājūpā- ’házas ‹nő›’; ugyanerre az alapszóra megy vissza a →hím¹ és valószínűleg a →húsz is. Az eredetileg veláris hangrendű szó az ősmagyarban palatálissá vált, talán a szó belseji palatális mássalhangzó hatására; vö. →hegy, →mese stb. Ez a *j hang már az ősmagyarban kiesett a szóból. A végződés valószínűleg elhomályosult E/3. személyű birtokos személyjel vagy esetleg -e kicsinyítő képző. A her változat vagy az eredeti formát őrzi, vagy elvonás eredménye. A jelentések az alapjelentésből keletkeztek metaforikusan, az 5. pedig önállósulással a lóhere (→ló-¹) összetételből.

☞ FUFA. 12: 119; Nyr. 51: 13; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ herőce, hím¹, húsz, ló-UN UEW. № 333