hentereg [1] A: 1651 hentergeni [sz.] (NySz.); 1651 Hentoͤroͤg (NySz.); 1753 hentereg (NSz.); 1864 hentėrėg (CzF.); nyj. höndörög (ÚMTsz.) J: 1 1651 ’forgolódik, fetreng | sich herumwälzen’ # (↑); 2 1784 ’lábatlankodik | jmdm unter den Füßen sein’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 28) Sz: henterget 1753 hentergetik (NSz.)

henteredik A: 1770 u. henteredik [▽] (NSz.); 1779 hentörödött (NySz.); 1864 hentėrėdik (CzF.) J: ’heveredik; fektében egyik oldaláról a másikra fordul | sich hinlegen; sich wälzen’

Származékszók egy relatív fiktív tőből. |  ⌂  A relatív tő az -r gyakorító képzővel keletkezett. Az abszolút tő valószínűleg onomatopoetikus eredetű, és összefügg a →hencseredik, →hengerít szócsaládok tövével. A végződések gyakorító, ill. gyakorító-visszaható képző.  ∼  Ugyanebből a relatív tőből keletkezett műveltető képzővel: (R.) henterít ’hengerít’  (1796: NSz.).

☞ Bárczi: SzófSz. henteredik a.; Grétsy: Szóhas. 171; TESz.; EWUng.→ hemperkedik, hencseredik, hengerít