helyett A: 1500 k. kÿnek heletthe (AporK. 195); 1519 hely̋eth (JordK. 162); 1527 helyoͤt (ÉrdyK. 524); 1559 helliet (Székely I.: Krón. 7a); 1584 helyett (NySz.) (Simonyi: Hat. 2: 203); 1672 helyt (NySz.); 1864 helyėtt (CzF.); nyj. hejjett (MTsz.) J: ‹névutó› 1 1500 k. ’vkinek v. vminek a helyén, helyében, azt helyettesítve | anstatt’ # (↑); 2 1559 ’vki v. vmi gyanánt | als’ # (NySz.) | ‹hsz› 1 1584 ’helyben, (e)helyütt | hier’ (↑); 2 [személyraggal] 1604 ’az előzményből ismert személy(ek) helyett | anstatt meiner, deiner usw.’ (Szenczi Molnár: Dict. Vicárius a.) Sz: helyettes 1786 Helyettes (Szily: NyÚSz.) | helyettesít 1833 helyettesíttetnék (Társalkodó 1833. márc. 13.: 84); 1837 Helyettesíteni [sz.] (Szily: NyÚSz.)

Megszilárdult ragos alakulat. |  ⌂  A →hely ’sorrendi helyzet; állapot’ szóból -tt (< -t) lokatívuszraggal. A helyt változat a második szótagi magánhangzó kiesésével keletkezett; vö. közt (→között). A határozószói 1. jelentés lehetett az eredeti. A helyettesítés kifejezésére használt szavak más nyelvekben is a ’hely’ jelentésű szóra vezethetők vissza; vö. ang. in place of; fr. au lieu de; or. вместо; stb.: ’helyett’ (vö. ang. place; fr. lieu; or. место: ’hely’).  ∼  Ugyanebből az alapszóból más lokatívuszraggal keletkezett: helyén ’helyett’  (1769 e.: NyIrK. 28/2: 158).

☞ Sebestyén: Névut. 55; TESz.; EWUng.→ hely