helyes A: 1211 heles [szn.] (OklSz.); 1351 Helees [szn.] (MNy. 63: 367); 1527 helyes (ÉrdyK. 540); 1616 helyoͤs (NySz.); 1644 hellyes (MNy. 68: 472); 1805 helyës (NSz.); 1863 Hejjės (Kriza [szerk.] Vadr. 502) J: 1 1211 ? ’akinek telke van | eine Hufe habend’ (↑), 1559 ’ua.’ (OklSz. egész a.); 2 1527 ’a valóságnak megfelelő | wahr, richtig’ # (↑); 3 1750 ’csinos, tetszetős | nett, hübsch’ # (NySz.) Sz: helyesbít 1796 helyesebbitése [sz.] (NSz.) | helyesel 1835–1858 helyeselné [sz.] (NSz.)

helytelen A: 1585 heltelen; Helytelenwl (Cal. 1014, 133); 1800 hejtelen (NSz.) J: ’téves; nem oda illő, nem helyénvaló | unrichtig; unangebracht’ # Sz: helytelenkedik 1763 helytelenkedik (NySz.) | helytelenít 1784 helytelenít (Baróti Szabó: KisdedSz. 33)

Származékszók. |  ⌂  A →hely-ből az -s, ill. -telen melléknévképzővel. A helyes eredeti jelentése a konkrét 1. jelentés volt, ebből fejlődött ki az elvont 2. jelentés; hasonló szemlélethez vö. or. место ’hely’ > or. уместный ’alkalmas, megfelelő’. A 3. jelentés metonímia a 2. alapján; vö. →helyre. – A helytelen feltehetőleg a helyes 2. jelentésének ellentétes szópárjaként keletkezett; vö. →képes : képtelen, →okos : oktalan.

☞ TESz.; EWUng.→ hely