hegyiben ∆ A: 1654/ hegyében (Simonyi: Hat. 2: 40); 1739 hegyiben (NSz.); 1785 hegyemben (MNy. 15: 112) J: ‹névutó› 1 1654/ ’fölé | über 〈mit Akk〉’ (↑); 2 1887 ’felett | über 〈mit Dat〉’ (NSz.) | ‹hsz› [főleg birtokos személyjellel] 1785 ’föléje; rá | über ihn, darüber; auf ihn, darauf’ (MNy. 15: 112)

hegyibe × A: 1748 hegyibe (NSz.); 1771 hegyedbe (NSz.); 1808 Hegyébe (Sándor I.: Toldalék); 1845 hegyibém (NSz.); nyj. hëgyibë (MTsz.); högyibe (ÚMTsz.) J: ‹hsz› [rendszerint személyraggal] 1748 ’föléje; rá | über ihn, darüber; auf ihn, darauf’ (↑), 1860 ’azonfelül, ráadásul | obendrein’ (NSz.) | ‹névutó› 1835/ ’fölé | über 〈mit Akk〉’ (NSz.)

hegyé ∆ A: 1770 Hëgyé (Kalmár: Prodr. 167); 1864 hegyéje (NSz.) J: ’fölé(je) | über 〈mit Akk〉’

hegyett × A: 1770 Hëgyëtt; hëgyött; högyött (Kalmár: Prodr. 167); 1784 hegyette (Baróti Szabó: KisdedSz. 34); 1832 hegyetünk (NSz.) J: ‹névutó› 1770 ’vmi fölött | über 〈mit Dat〉’ | ‹hsz› 1784 ’fölötte | darüber’

hegyől × A: 1770 hëgyǘl (Kalmár: Prodr. 167); 1888–1892 hegyől (Simonyi: Hat. 2: 40) J: ’fölülről | von oben’

Megszilárdult ragos alakulatok. |  ⌂  A →hegy ’csúcs, hegyes vég’ főnévből -i (~ -e) E/3. személyű birtokos személyjellel és -ben inesszívuszraggal (hegyiben), ill. -be latívuszraggal (hegyibe), valamint -é latívuszraggal (hegyé), -t lokatívuszraggal (hegyett), ill. -l ablatívuszraggal (hegyől) keletkezett. A hegyiben, hegyibe az -é latívuszragot is tartalmazzák, amely a birtokos személyjelbe olvadt bele. Az E/3. személyű alakok mellett más birtokos személyjeles (-m, -d stb.) alakok is használatosak, így teljes paradigma jött létre. A hegyibe korai változataiban a birtokos személyjel az alapszó és az illatívuszrag között jelenik meg. A későbbi változatokban a birtokos személyjel többnyire a -be rag után áll.

☞ TESz. hegyibe a.; EWUng.→ hegy