szócikk megosztása

harákol A: 1801 harákol (NSz.); 1838 Herákolok (Tsz.); nyj. hërákol, horákul (ÚMTsz.) J: ’krákog | sich räuspern’

Onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  A tő összefügg a →hákog, →krákog tövével. A végződés gyakorító képző. Hasonló onomatopoetikus szavak szláv nyelvekben is vannak: szln. hrkati ’krákog’; or.  (N.) храк, хрáка ’köpet, turha’ stb. – A (N.) harák ’ua.’  (1840: NSz.) elvonás a harákol-ból.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 837; TESz.; EWUng.→ hákog, krákog