harmat A: 1355 ? Harmathel [hn.] (OklSz.); 1405 k. harmat (SchlSzj. 105.); 1617 harmot (NySz.) J: 1 1405 k. ’főleg hajnalban és alkonyatkor lecsapódó légköri nedvesség | Tau 〈Niederschlag〉’ # (↑); 2 [jelzői értékben] 1791 ’rendkívül finom, gyenge | ungewöhnlich zart, weich’ (NSz.) Sz: harmatozik 1493 k. harmathozasawal [sz.] (FestK. 61) | harmatos 1540/ harmatoſulyon [sz.] (HoffgreffÉn. Q4a)

Bizonytalan eredetű, esetleg örökség uráli kori tővel, magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. zürj.  (Sz.) gi̮e̮r ’dér’; votj.  (Sz.) ge̮r ’ua.; jégvirág; jégcsap’; finn kuura ’dér’; lp.  (L.) kå̄rrālahka ’jégkéreg, tükörjég’; – szelk. kurə ’finom hó, dér’; kam. kuro ’dér, fagy’ [uráli *kura ’finom hó, dér’].  ≋  Megfelelői: török qı̈raγu; mong. kīraγu; stb.: ’dér’.  ⌂  Az egyeztetés súlyos nehézsége a szó belseji m tisztázatlan alaktani szerepe. A végződés -at deverbális névszóképző; vö. foganat (→fogan), másolat (→másol) stb.

☞ TESz.; NyK. 87: 209; UEW. 215; EWUng.UN UEW. № 417