hangulat A: 1830 k./ hangulata (NSz.); 1838 Hangolat (Tzs.) J: ’kedv, érzelmi állapot, kedélyállapot | Stimmung’ #
Német mintájú képzett tükörszó. | ≡ Vö. ném. Stimmung ’hangulat; kedélyállapot; hatás’ [< ném. stimmen ’‹hangszert› felhangol; vkit vmilyen hangulatba hoz’]. A szó keletkezését az a nézet magyarázza, hogy a jól hangolt hangszer zenéje érzelmes, kellemes kedélyállapotot okoz. ⌂ A magyarban a hangol ~ hangul (→hang) -at névszóképzős származéka; vö. érzület (→érez), indulat (→indít) stb. ⌘ Nyelvújítási származékszó.
☞ TESz.; EWUng.