halánk ∆ A: 1627 halankiarol (MNy. 25: 116); 1831 halánk (MTsz. halánték a.) J: ‹fn› 1627 ’halánték | Schläfe’ (↑) | ‹mn› 1893 ’gyenge; gyengén sodrott, foszló 〈fonal〉 | schwach; schwach gesponnen, sich fasernd 〈Garn〉’ (MTsz.)

halánték A: 1712 halándékját (Nyr. 70: 160); 1742 halántékcsont (Szily: NyÚSz.); 1795 k. Halandék (NSz.); 1800 Hallandék (NSz.); 1808 Haránték (Sándor I.: Toldalék Halándék a.) J: ’homlok oldalsó vékony, egy kissé homorú csontja | Schläfe’ #

Származékszó. |  ⌂  A →hal¹ szóból keletkezett az -ánk, ill. -ánték névszóképző-csoporttal. A halánk-hoz vö. →fullánk, →szilánk stb. A halánték-hoz vö. növendék (→nő¹), →haránték stb. A ’halánték’ jelentés esetleg az eredeti ’törékeny, gyenge, káros, romlandó ‹dolog›’ jelentésből fejlődhetett ki. A halánték eredetileg nyelvjárási szó volt, az orvosi szaknyelv által került az irodalmi nyelvbe.  ⚠  A →hall¹ származékaként való magyarázata kevésbé valószínű.

☞ MNy. 25: 111; Nyr. 58: 94; TESz. halánték a.; NéprNytud. 24–5: 135; EWUng.→ hal¹