hajkász ∆ A: 1770 hajkáztak (MNy. 60: 229); 1833 Hajkász (Kassai: Gyökerésző 2: 341) J: ’hajt, űz, kerget, hajkurász | treiben, jagen, hetzen’
hajkurász A: 1799 hajkorászni [sz.] (Csokonai: ÖM. 2: 294); 1851 hajkurászsza (NSz.); nyj. hajkurászik [□] (ÚMTsz.) J: ’hajt, űz, kerget | treiben, jagen’ #
Származékszó. | ⌂ A haj² igéből keletkezett gyakorító képzővel. Az sem zárható ki, hogy a hajkurász a hajkász-ból játszi szóalkotással jött létre. ∼ Idetartozik: hajkál ’hajt, űz, kerget’ (1833: Kassai: Gyökerésző 2: 341); hajkurál ’ua.’ (1882: NSz.).
☞ Bárczi: SzófSz. hajkorász a.; TESz. hajkurász a.; EWUng.→ haj²