hacuka A: 1474 Haczagam [lat. -m végződéssel] (Mollay: NMÉr.); 1492 hazakam [lat. -m végződéssel] (OklSz.); 1495 hachekam [lat. -m végződéssel] (Neumann: Registrum 1246.); 1499 haczokas [lat. -s végződéssel] (OklSz.); 1503 hazwkam [lat. -m végződéssel] (OklSz.); 1556 hazok (EWUng.); 1569 hacʒagot (MNy. 55: 542); 1765 hatzikát (NSz.); 1774 haczukát (MNy. 70: 226); 1838 Hazuga (Tsz.); 1871–1873 hiczuka (NyK. 10: 330); nyj. ucuka (Nyr. 43: 41); hucika (Bálint: SzegSz.) J: 1 1474 ’egy fajta (könnyű) felsőkabát | Art (leicher) Überrock’ (↑); 2 1590 ’egy fajta hosszú, női ruha | langes Frauenkleid’ (Gl.); 3 1816 ’viseltes v. divatjamúlt ruha | abgetrangenes oder aus der Mode gekommenes Kleid’ (Gyarmathi: Voc.)

Német  (feln.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (kfn.), (kor. úfn.) husecke, (kor. úfn.) hoseke, (h. kor. úfn.) hazigk, (f.-ném.) huseck: ’egy fajta köpeny’ [< fr.  (ófr.) houce ’ua.’ + ném.  (kfn.) sege, segi ’női köpenyféle’].  ≋  Megfelelői: cseh hazuka ’hosszú köpeny; mellény, zeke’; le.  (R.) hazuka ’egy fajta hosszú felsőruha ‹a 16. sz.-ban›’.  ⌂  A szóvégi a hanghelyettesítéssel keletkezett. vö. →cérna, →ciha stb. – A ném. s > m. c hangváltozáshoz vö. →kacor, →pecér stb. A szó ma leginkább csak a 3. jelentésben él. – Nyugati szláv közvetítés feltevése szükségtelen.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 833; TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.