habán A: 1621 haban (SzT.); 1734 habány (MNy. 80: 245); 1772 Habán (MNy. 63: 165) J: ‹mn› 1621 ’svájci eredetű, felvidéki anabaptista német 〈népcsoport〉 | Habaner-’ (↑), 1772 ’a habánokkal kapcsolatos, általuk készített | Habaner-’ (↑) | ‹fn› 1772 ’a svájci eredetű, felvidéki anabaptista németek népcsoportjához tartozó személy | Mitglied einer Gruppe der Wiedertäufer, Habaner’ (↑)
Szlovák jövevényszó. | ≡ Szlk. habán ’‹morvaországi és nyugat-szlovákiai› német anabaptista’ [< szlk. habánsky dvor ’anabaptisták települése’]. A szlovák szószerkezet részfordítással keletkezhetett a ném. (R.) haushaben ’házbirtok, háztartás; anabaptisták települése’ alapján. A névadásnak az lehet az alapja, hogy az anabaptista közösségek rendszerint együtt laktak vagy legalább is együtt étkeztek. A ném. Habaner ’habán személy’ a szlovákból származik. ⊚ A habán a fazekasság révén művészettörténeti szakszóként is él.