habozik A: 1423 k. haboʒog [sz.] (MNy. 77: 508); 1562 habazunc (Heltai: ÚT. Cc6v); 1577 hobozni [sz.] (KolGl.); 1604 Habzo [sz.] (Szenczi Molnár: Dict.); 1606–1704/ haboz (Grétsy: Szóhas. 220); 1678 Habozik [▽] (NySz.); 1756 habzik (MNy. 60: 229) J: 1 1423 k. ’hullámzik | wogen’ (↑); 2 1527 ’ingadozik, inog, habozik; háborog | schwanken; unruhig sein’ (↑); 3 1562 ’hullámok közt hányódik | in der Wellen treiben’ (↑); 4 1585 ? ’tétovázik | zögern’ # (Cal. 425), 1605/ ’ua.’ (Grétsy: Szóhas. 221); 5 1636 ? ’hebeg, össze-vissza beszél | stammeln’ (NySz.), 1784 ’ua.’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 57); 6 1680 ’tajtékzik, habzik, habossá válik | schäumen’ (RMKtár. 38: 106)

Származékszó. |  ⌂  A →hab szóból jött létre -z gyakorító képzővel. A 2–6. jelentés metafora az eredeti 1. jelentés alapján. A 4. jelentéshez vö. lat. fluctuare ’hullámzik; hányódik; tétovázik’. A habozik ~ habzik alakpár között jelentéselkülönülés történt: a habozik főleg elvont, a habzik pedig konkrét jelentésben használatos.

☞ Grétsy: Szóhas. 219; TESz.; EWUng.→ hab