habitus A: 1693 habitusban (MNy. 79: 125); 1731/ habitúsba (SzT.); 1799/ hábitusba (NSz.) J: 1 1693 ’(ruha)viselet | Tracht’ (↑); 2 1735 ’szokás, magatartás | Gewohnheit, Verhalten’ (SzT.); 3 1788 ’barátcsuha | Mönchskutte’ (↑); 4 1877 ’alkat, külső megjelenés | Beschaffenheit; Habitus’ (NSz.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. habitus ’külső megjelenés, állapot; öltözék; egyéni sajátosság’, (h.) habitus, abitus ’ua.; barátcsuha; illem; szokás’, (tud.) habitus ’testalkat’ [< lat. habere ’birtokol vmit, van vmije’]. ≋ Megfelelői: ném. Habitus; fr. habitus; stb.: ’megjelenési forma, alkat’. ⌂ A szóvégi s-hez vö. →ámbitus stb.
☞ TESz.; EWUng.→ komplé