ha² A: 1479 ha (NyírkGl.); 1792 Há! (NSz.) J: ’〈isz harag v. ijedtség kif.-ére〉 | 〈Interj.〉’
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ Önkéntelen hangkitörésből keletkezett. Összefügg a →hah, →hó³ stb. indulatszavakkal. Legkorábbról adatolható funkciója az állatok lassítása, megállítása, terelése. A csodálkozást, haragot és megdöbbenést kifejező szerepe később alakult ki. Ma ritkán, leginkább a figyelem felkeltésére és a nyugalomra intésre szolgáló indulatszóként fordul elő. Ilyen használatában egybeeseik a →hallgat erősen lerövidült felszólító funkciójú alakjával.