gyöngy A: 1164 gungus [sz.] [hn.] (LtKözl. 2: 157); 1291 Genges [sz.] [hn.] (Századok 1893: 1126); 1320/ Gyngus [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 3: 95); 1372 u./ gyewngnek (JókK. 133) J: 1 1164 ? ’fagyöngy (a fákon) | Mistel’ (↑), 1577 k. ’ua.’ (OrvK. 37); 2 1372 u./ ’igazgyöngy; üvegből v. más anyagból készített, díszítésre használt gömböcske stb. | echte Perle; unechte Perle, Glasperle’ # (↑); 3 1783 ’rügy | Knospe’ (NSz.); 4 1860 ’a szarvas agancsán levő bütykös kinövés | rundliche Erhabenheiten an der Oberfläche des Geweihes’ (NSz.) Sz: gyöngyös 1164 [hn.] (↑) | gyöngyöz 1495 e. ǵo̗nǵo̗ʒo̗d ’gyönggyel díszít, ékesít | mit Perlen schmücken’ (GuaryK. 62); 1789 gyöngyözi ’〈folyadékban〉 fényes buborékok keletkeznek, 〈folyadékcsepp〉 csillog | perlen’ (NSz.)
Jövevényszó egy csuvasos típusú ótörök nyelvből. | ≡ Vö. kök-török yinčü; kipcs. ǰinǰü; oszm. inci; stb.: ’gyöngy’ [< kínai čen ču ’igazgyöngy, valódi gyöngy’]. Régi, Európába főleg a török nyelvek által közvetített vándorszó. ≋ Megfelelői: albán inxhi; szbhv. endže; or. жемчуг; stb.: ’gyöngy’. ⌂ A magyarba átkerült alakja: *ǰinǰü. A szó a magyarba a török gyöngykereskedők által jutott el. Az 1., 3., 4. jelentés metafora a 2. jelentés alapján; a 4. jelentésnél német hatással is számolhatunk. ⌂⇒ A magyarból: szbhv. đunđ ’gyöngyfűzér’. ≂ Valószínűleg idetartozik: gyöngyér ’hattyú’ (TESz.); vö. gengyer ’ua.’ (1395 k.: BesztSzj. 1181.). A megnevezés a hattyúk vakítóan fehér tollazatával lehetett összefüggésben.
☞ MNy. 3: 214, 42: 7, 58: 410; TESz.; Ligeti: TörK. 234, 302; EWUng.→ fa-, gyöngy-, gyöngytyúk