gyömbér A: 1395 k. genber (BesztSzj. 347.); 1405 k. gengber (SchlSzj. 850.); 1525 k. Gewnghber (MNy. 11: 81); 1531 goͤnber (OklSzPótl. eleven-gyömbér a.); 1538 gÿewmber (Pesti: Nomenclatura K2); 16. sz. első fele gyengbeert (Nyr. 8: 169); 16. sz. Giomwer (MNy. 39: 392); 1659 giumber (SzT.); 17. sz. gyümbier (MNy. 57: 357); nyj. gömbér (MTsz.) J: ’egy fajta trópusi kúszónövény, ill. ennek fűszerként használt gyökere | Ingwer’
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. zingiber, (k.) gingiber (h.) zingiber, gingiber: ’gyömbér’ [< gör. ζιγγίβερις ’ua.’]. Forrása: óind śṛŋgavēra- ’ua.’, tkp. ’szarvszerű képződmény’. ≋ Megfelelői: ném. Ingwer; fr. gingembre; stb.: ’gyömbér’. ⌂ A szó eleji gy-hez vö. →gyehenna. A gyömbér alak bizonyosan a →gyöngy hatására is keletkezhetett. ⌂⇒ A magyarból: szbhv. dumbir; rom. ghimber, ghimbir: ’ua.’.
☞ TESz.; EWUng.