gyónik A: 1372 u./ meg gyouonak (JókK. 106); 1372 u./ gÿwuontatoya [sz.] (JókK. 111); 1416 u./² gonto; meǵgunuan [sz.] (MünchK. 3r, 36rb); 1493 k. Megh gýonnýwk [n-j ~ ny-j] (FestK. 407); 1495 u. ǵonic [▽] (GuaryK. 82); 1559 guonaſt [sz.] (Székely I.: Krón. 187a); 1668 gyohónynyál [n-j ~ ny-j] (NySz.); 1783 gyónyónak [sz.] (NSz.); nyj. dzsunyik, gyún (Nyatl.) J: ’bevall, megvall; papnak megvallja a bűneit | beichten, bekennen’ # Sz: gyóntató 1372 u./ (↑) | gyónás 1493 k. gýonaͣssal (FestK. 70) | gyónó 1495 e. ǵono ‹fn› ’olyan 〈személy〉, aki gyónik, aki éppen gyónást végez | Beichtling’ (GuaryK. 92) | gyóntat 1578 gyontatot (Bornemisza: ÖrdKís. 195)

Jövevényszó egy csuvasos típusú ótörök nyelvből. |  ≡  Csuv. śǝ̑və̂n-; – CC. yuvun-; tat. yuvı̈n-: ’mos, tisztálkodik v. mosakszik’ [< török *yu-, *yuv- ’mos, megmos’].  ⌂  A magyarba átkerült alakja: *ǰuvun-. A szó elejéhez vö. →gyalom, a hangzóközi réshangok kieséséhez vö. →őröl, →szór stb. Az eredeti konkrét jelentésénél a magyarban egy ’a lelke megtisztul a bűn(ök)től’ > ’a lelkét megtisztítja a bűneitől a lelkiismeret által’ jelentésfejlődésen ment keresztül.  ⚠  Az ótörökből való egyéb származtatása téves.

☞ TESz.; AOH. 38: 351; EWUng.→ köz-