gyom A: 1456 k. gomlaloÿ [sz.] (SermDom. 1: 327); 1664 gyamot (NySz.); 1884 gyimot (Nyr. 13: 73); nyj. dzsomlál [sz.] (ÚMTsz.) J: ’értéktelen, vadon tenyésző, lágy v. kórós szárú növény, gaz | Unkraut’ # Sz: gyomlál 1456 k. [sz.] (↑)
Jövevényszó egy csuvasos típusú ótörök nyelvből. | ≡ Csuv. śum ’gyom, gaz’; – alt. yöŋ ’fű, fűféle’; bar. yöŋ ’a szántásnál kiforgatott fűcsomó’; stb. [feltehetőleg török eredetű]. ⌂ A magyarba átkerült alakja: valószínűleg *ǰom; a hangtanához vö. →gyalom, ill. →szám. – A gyimgyom ’mindenféle gaz’ (1779: NySz.) ikerszó játszi szóalkotás a gyom-ból.
☞ MNy. 3: 214; TESz.; Ligeti: TörK. 35; EWUng.