gyilkos A: 1356 ? Gyulkuspatak [hn.] (OklSz.); 1372 u./ gÿolkos (JókK. 148–149); 1416 Gylkoshegh [hn.] (OklSz.); 1425 Gylkus [szn.] (OklSz.); 1474 gėlkoſſa (BirkK. 3); 1508 ǵalkos (DöbrK. 349); 1737 Gyélkos (OklSzPótl.); 1807 gyilkas (SzT.) J: ’olyan 〈személy, ritkán állat〉, aki v. amely gyilkolt, gyilkosságot követett el | Mörder’ # Sz: gyilkosság 1416 u./¹ gilkoſſaǵ (BécsiK. 185)
gyilkol A: 1770 gyilkoljanak (MNy. 2: 180); 1802 gyékollya [l-j] (NSz.); 1821 Gyilkolja (SzT.) J: 1 1770 ’(meg)öl | morden’ # (↑); 2 1802 ’gyötör | plagen’ (↑)
gyilok [4] A: 1792 Gyilok (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1800 gyulakom (NSz.); 1805 gyilk (NSz.); 1808 Gyalok (Sándor I.: Toldalék); 1816 gyolk (Gyarmathi: Voc. Gyilkos a.) J: 1 1792 ’ölés | Tötung’ (↑); 2 1798 ’tőr | Dolch’ (Szily: NyÚSz.)
A szócsalád alapja, a gyilkos fiktív tőből keletkezett származékszó. | ⌂ A szótő ismeretlen eredetű. A szóvég valószínűleg deverbális -s névszóképző; az alaktanához vö. lakos (→lak¹), tilos (→tilt) stb.
A gyilkol származékszó. | ⌂ Tudatos szóalkotással keletkezett az -l gyakorító képzős tőből.
A gyilok elvonás. | ⌂ A korábbi névszóból vagy az igéből lett elvonva.
A szócsaládhoz még | ⌘ Ez utóbbiak nyelvújítási származékszók. ≂ Tisztázatlan idetartozású: (N.) gyirkos ’huncut, csintalan, eleven, vakmerő, rossz’ (MTsz. gyilkos a.). ≁ Nem tartozik ide: (N.) gyilak ’daganat, duzzanat’ (MTsz.), gyilok ’ua.’ (Tsz.), amelyek a rom. gîlcă ’ua.’ szóból erednek.