gyere A: 1490 k. gere (ÁbelSzj.); 1495 e. Ier (GuaryK. 19); 1519 ÿertek el (JordK. 422); 1611 Jerjuͤnc (Szenczi Molnár: Dict.) J: ’jöjj! | komm!’ #
Ismeretlen eredetű. | ⌂ Az eredeti, ősibb változat a jerj lehetett. A szó eleji j > gy hangváltozáshoz vö. →jég, →jön stb. A szóvégi j eltűnése szó- és mondatfonetikai okokkal magyarázható; az alaktanához vö. →eper, →szeder stb. A gyere szót, akárcsak a megfelelő személyragokkal keletkezett további paradigmákat (gyerünk, gyertek), csak a →jön E/2. személyű és T/1., 2. személyű felszólító módú alakok helyett használták. ∼ A jer változatból -sze nyomatékosító partikulával: jersze ’gyere (már)!’ (1582: NySz. jer a.); az alaktanához vö. nesze (→ne¹). ⚠ Az értelmezés, miszerint a gyere a jő (→jön) különálló, ősi felszólító módú alakja, téves.
☞ TESz.; Kangasmaa-Minn-Eml. 125; Benkő: ÁrpSzöv. 211; EWUng.