gyep A: 1212 ? Gepus [sz.] [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 232); 1257/ gep (Wenzel: ÁÚO. 7: 456); 1535 k. gyüpöm [✐] (MonÍrók. 3: 158); 1579 giopet (SzT.); 1598 gyép (NySz.); 1805 gyëp (NSz.); nyj. dzsöp (ÚMTsz.) J: 1 1212 ? ’pázsit, fű | Rasen’ (↑), 1535 k. ’ua.’ (↑); 2 1257/ ’beépítetlen föld, mező | unbebautes Feld’ (↑); 3 1814 ? ’gyeptégla | Rasenplagge’ (SzT.), 1864 ’ua.’ (CzF.); 4 1830 ’lóversenypálya | Pferderennbahn’ (NSz.) Sz: gyepes 1212 ? [hn.] (↑); 1454 Gepestho [hn.] (OklSz.) | begyepesedik 1791/ begyepesedik ’elfüvesedik | vergrasen’ (MNy. 46: 187); 1798 ’berozsdásodik 〈átv is〉; 〈vkinek gondolkodása〉 a haladástól elmarad v. frisseségében megfogyatkozik | verrosten 〈abstr.〉’ (NSz.)
Ismeretlen eredetű. | ⌂ A →gyepű-vel való hangtani és részben jelentéstani hasonlóságok miatt arra gondolhatunk, hogy ez a szó és a gyep szóhasadás útján párhuzamosan keletkezett megfelelői egymásnak, amelyeknek egymáshoz való időrendi viszonya azonban nem tisztázott. ⚠ Az or. степь ’sztyepp(e); füves puszta’ szóval való összefüggése kevésbé valószínű.
☞ TESz.; MNy. 78: 169; EWUng.→ gyepmester, gyepűNszt ↪begyepesedik