gyanánt A: 1519 gÿanant (JordK. 564); 1544 gyaránt [?✐] (RMKT. 2: 240); 16. sz. gialant (RMNy. 2/2: 2); 1754 gyánánt (NSz.); 1770 Gyanán, gyënánt (Kalmár: Prodr. 171) J: ’vminek a minőség(é)ben, vminek az alakjában, vmiként | in der Eigenschaft, in der Form, als (ob) ...’ #

Belső keletkezésű, valószínűleg egy toldalékolt főnév szófajváltásával. |  ⌂  A gyanánt ’(vki) feltételezése, feltevése szerint’ (→gyanú ~ gyanó + -a E/2. személyű birtokos személyjel + -n és -t helyrag) szóból kelethezhetett. A -t helyragnak nyomatékosító funkciója lehet. A szó belseji r-es változathoz vö. →alsó; a szó belseji n ~ l hangokhoz vö. danol (→dal) stb. A szó birtokos szószerkezetben névutóvá vált, ’vki feltételezése, feltevése szerint’ > ’mást gyanítva, sejtve, vélve’ > ’más helyett mint..., más képében’.  ∼  Ugyanebből az alapszóból, hasonló fejlődéssel alakult: gyanaján ’vmiként, vmi formájában’  (1519: CornK. 164); gyanába ’ua.’  (1522: KeszthK. 171).  ⚠  Az értelmezés, miszerint a gyanánt a gyanaján-ból (↑) keletkezett, téves.

☞ TESz.; EWUng.→ gyanú