gyalog A: 1371 Gyalug [szn.] (OklSz.); 1402 Gyalog [szn.] (OklSz.); 1416 u./¹ galoǵoc (BécsiK. 23); 1553/ gyalagoknac (Tinódi: Cronica F1a); 1553 u. jalogot (MonÍrók. 3: 49); 1801 Járog (NSz.) J: ‹fn› 1 1371 ? ’gyalogos katona | Fußsoldat’ (↑), 1416 u./¹ ’ua.’ (↑); 2 1650 ’a sakkjáték egyik figurája | Bauer 〈im Schachspiel〉’ (MNy. 82: 437) | ‹mn› 1 1416 u./² ’gyalog járó | zu Fuß gehend’ (MünchK. 21ra); 2 1528 ’nem lovasított, gyalogos katona, gyalog- | unberitten, Fuß- 〈Soldat〉’ (SzékK. 277); 3 1787 ’egyszerű | einfach’ (NSz.) | ‹hsz› 1 1517 ’saját lábán | zu Fuß’ # (DomK. 119); 2 1638 ’eszköz nélküli, kézi | ohne jegliches Werkzeug, von Hand’ (SzT.) Sz: gyalogol 1566 gyalogalni [sz.] (Heltai: Fab. 23) | gyalogos 1597 gialoghosoknak ’gyalogkatona | Infanterist’ (SzT.); 1764 ’gyalog járó | Fußgänger’ (SzT.) | gyalogság 1662 gyalogság ’gyalogkatonaság | Infanterie’ (SzT.)

Örökség, finnugor kori tő magyar képzővel. |  ≡  A tőhöz vö. cser.  (KH.) jal ’láb’; md.  (E.) jalgo, (M.) jalga ’gyalogosan’; finn jalka ’lábfej; láb’; lp.  (norv.) juol'ge ’láb’ [fgr. *jalka ’lábfej; láb’].  ⌂  A szókezdő, ill. a szó belseji mássalhangzóhoz vö. →gyakor, ill. →halad. Ha a tő összefügg a →jár-ral, akkor egy egykori igenévszóval számolhatunk. A végződés -g névszóképző; vö. →felleg, →kéreg stb. Határozószói szerepe ragtalan határozói használatból alakulhatott ki; vö. →épkézláb, →mezítláb stb.  ⚠  A gyalog és a →loll etimológiai összekapcsolása kevésbé valószínű.

☞ Bárczi: SzófSz.; NytudÉrt. 40: 225; MSzFE.; TESz.; EWUng.; Honti: NyÓtör. 97→ gyalog-, jár, táv-UN UEW. № 160