gümő A: 1751 gömő (MNy. 75: 397); 1793 gümö́k (NSz.) J: ’daganat, kinövés; a tuberkolózis-baktériumok által előidézett kóros góc | Beule; Tuberkuloseknötchen’
Származékszó, keletkezésmódja azonban bizonytalan. | ⌂ Az alapszó egy eredeti igenévszó lehetett (’kerek, gömbölyű; kikerekedik, gömbölyödik’ jelentéssel); vö. →gömb. A szó a palatoveláris párhuzamosság alapján a →gomb, →gombolyít, →guba¹, →guba² stb. szórokonságához tartozik. A szóvég (folyamatos) melléknévi igenévképző vagy -ő kicsinyítő képző. Ha a szó eredetileg egy folyamatos melléknévi igenév volt, akkor főnevesülésen ment keresztül. A gümő tulajdonképpen a →gumó palatális megfelelője. Az egykori nyelvjárási szó a nyelvújítás idején került az irodalmi nyelvbe. ⊚ Ma leginkább orvosi műszóként él.
☞ TESz.; EWUng.→ gomb, gombolyag, gömb, guba¹, guba², gumó, gümőkór