göthös A: 1750 goͤthoͤs (Wagner: Phras. Debilis a.); 1833 Gothos (Kassai: Gyökerésző 2: 321); 1838 Göthes (Tsz.); 1863 götös (Kriza [szerk.] Vadr. 500); nyj. gethes, gëthes (ÚMTsz.) J: ’(tartósan) beteg, beteges | siech, kränklich’
göthöl × A: 1858 gótol, góttol (MNyszet. 3: 243); 1906 göthöl (ÚMTsz.) J: ’göthösködik, betegeskedik, gyengélkedik | siechen, kränkeln’
Valószínűleg onomatopoetikus eredetű. | ⌂ Eredetileg feltehetően a köhögés hangjának utánzására jött létre; vö. →köhög. A szóvég melléknévképző, ill. gyakorító képző.
☞ TESz.; EWUng.