gömbölyű A: 1529 e. go̗mbo̗rot (VirgK. 103); 1536 gewmbelÿ (NySz.); 1546/ goͤmboͤllyes [sz.] (HoffgreffÉn. b3b); 1550 k. ghembelÿe, ghembelyo (KolGl.); 1560 geómbelew (SzT.); 1748 goͤmboͤluͤ (NSz.); 1766 gömböllyü (NSz.); 1773 gömbölyü (SzT.); 1791 gömböjü (NSz.) J: ‹fn› 1529 e. ’golyó | Kugel’ (↑) | ‹mn› 1 1536 ’gömb (v. henger) alakú; kerek | kugel-, walzenförmig; rund’ # (↑); 2 1550 k. ’gömbölyded; kövérkés | rundlich; dicklich’ (↑); 3 1709/ ’rövid, egyenes 〈válasz〉 | rund, unumwunden 〈Antwort〉’ (NSz.)

gömbölyeg × A: 1529 e. go̗mbo̗leg (VirgK. 103); 1546 gömbölyeg [✐] (RMKT. 2: 352); 1560 k. geombeoligh (GyöngySzt. 4668.); 1578 goͤmboͤlyoͤg (NySz.); 1585 Goͤmbelig (Cal. 929); 1594 Gembelyek (SzT.); 1673 Goͤmboͤllyég (NySz.); 1753 goͤmboͤlleg (NSz.); 1767 Gömbö́lyegség [sz.] (Pápai Páriz–Bod: Dict. Rŏtundı̆tas a.); 1790 gömbejegségü̍k [sz.] (NSz.) J: ‹fn› 1 1529 e. ’gombolyag; golyó | Knäuel; Kugel’ (↑); 2 1838 ’gombóc 〈étel〉 | Kloß 〈Speise〉’ (Tsz.) | ‹mn› ’gömbölyű | kugelförmig, kugelrund’

gömbölyget A: 1569 kömböľgetyk öszve (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 278); 1577 k. geombeolÿgeſd [gömbölyget □] (OrvK. 38); 1578 oͤszue goͤmboͤrgeti (Bornemisza: ÖrdKís. 131); 1585 oͤszue goͤmboͤlgetoͤm (Cal. 536) J: ’kerekre formál, gömbölyűre csinál vmit | rund machen’

gömbölyít A: 1577 k. geͦmbeͦlÿch megh [gömbölít □] (OrvK. 196); 1585 meg goͤmbelytem (Cal. 929); 1595 Geümbeülitanni [sz.] (Ver. 5.); 1604 Goͤmboͤlyitem (Szenczi Molnár: Dict.) J: ’kerekre formál, gömbölyűre csinál vmit | rund machen’ #

gömbölyödik A: 1592 egybe goͤmbellyedet [sz.] (NySz.); 1766 gömbölyedik [▽] (NSz.); 1808 Gömbölyödni [sz.] (Sándor I.: Toldalék); 1817 gömbölödött [sz.] (NSz.) J: ’gömbölyűvé, kerekké válik, kikerekedik | sich runden, rund werden’ #

Származékszó egy relatív fiktív tőből. |  ⌂  A relatív tő -l gyakorító képzővel keletkezett; az l ~ r hangcseréhez vö. →csülök, →göngyölít stb. Az abszolút tő (’kerekít, gömbölyít; kerek, gömbölyű’ jelentéssel) egy eredeti igenévszó igei értékű tagja lehetett, amelynek névszói értékű tagja a →gömb. A szóvég -ű (folyamatos) melléknévi igenévképző, -g deverbális névszóképző, ill. különféle igeképzők. A gömbölyű eredetileg egy folyamatos melléknévi igenév volt, azonban nagyon korán főnévvé is vált.  ∼  Idetartozik: gömböly ’gömbölyű, kerek; gömb, golyó’  (1763: NSz.); a szócsalád tagjaiból lett elvonva tudatos szóalkotással. – Idetartozik még: gömbölyded ’kerekded, lekerekített’  (1838: Tzs.), származékszó a gömböly-ből.  ⌘  Az utóbbi kettő nyelvújítási szóalkotás.

☞ Nyr. 40: 297; TESz.; EWUng.→ gombolyag, gomolyít, göböly, gömb