gágog A: 1585 Gaggogok, Gágogok (Cal. 456); 1604 gakogoc (Szenczi Molnár: Dict. Glácito a.) J: ’〈liba〉 erős hangot ad | schnattern’ #
Belső keletkezésű, valószínűleg származékszó. | ⌂ A palatoveláris párhuzamosság alapján a →gég és →gőgös szócsaládjához, ill. a →gőgicsél rokonságába tartozhat. Az alapszó (’madarak kiáltozása; kiáltozik ‹madár›’ jelentésben) egy eredeti igenévszó igei értékű tagja lehetett, amelynek névszói értékű tagja a →gég. A végződés -g gyakorító képző. ∼ Ugyanebből az alapszóból keletkeztek: gágol ’gágog’ (1720: NSz.); giggan ’egyet gágog’ (1833: Kassai: Gyökerésző 2: 243); gágint ’ua.’ (1838: NSz.); gegeg ’gágog’ (1838: NSz.); stb. A palatális alakok a gágog és a →gég közötti összefüggésre utalnak. – Hasonló onomatopoetikus jellegű szavak: votj. (Sz.) gagäkt-; md. (E.), (M.) gaga-; lp. gakke-; ném. gackern; stb.: ’gágog’ ≡ .
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ gég, gőgicsél, gőgös, kákogNszt ↪gágog