guta A: 1215/ ? Guta [szn.] (VárReg. 195.); 1546 gwtta (MNy. 3: 32); 1575 Guta (Heltai: Krón. 175a); 1863 gút (Kriza [szerk.] Vadr. 93) J: 1 1546 ’agyvérzés, szélütés | Gehirnschlag’ (↑); 2 1688 ’〈enyhe szitokszóként〉 | 〈als mildes Fluchw.〉’ (SzT.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. gutta ’csepp’, (h.) ’ua.; szélütés, agyvérzés’ [ismeretlen eredetű]. ≋ Megfelelői: fr. goutte; ol. gotta; stb.: ’csepp; köszvény’. A megnevezés azon az egykori nézeten nyugszik, hogy az agyvérzést, szélütést, ill. a bénulást az agyról leváló cseppek okozzák. ⌂ A gút változat talán a tévesen birtokos személyjelnek felfogott szóvégi a elhagyásával keletkezett.
☞ Bárczi: SzófSz.; TESz.; EWUng.Nszt ↪guta