guggol A: 1548 guggolt [sz.] (RMKT. 2: 217); 1552 meg gugolnac (Heltai: Dial. K8b); 1570 gugalo [sz.] (NySz.); 1725 kuggolom (NSz.); nyj. kukul (ÚMTsz.) J: 1 1548 ’csúfol, gúnyol | (ver)spotten, (ver)höhnen’ (↑); 2 1794/ ’guggoló helyzetben van; guggoló helyzetbe kerül, lekuporodik | kauern; niederkauern’ # (NSz.); 3 1873 ’szunyókál, bóbiskol | schlummernd nicken’ (NSz.)

guggos ∆ A: 1630 guggos (NySz.) J: 1 1630 ’nevetséges | lächerlich’ (↑); 2 1803 ’gyalog- 〈bab〉 | Zwerg-, zwerghaft 〈Bohne〉’ (Márton J.: MNSz.–NMSz. Zuckerbohne a.)

gugg ∆ A: 1708 Legugni [sz.] (Pápai Páriz: Dict.); 1784 le-guggott (Baróti Szabó: KisdedSz. 55) J: ’guggol; lekuporodik | kauern; niederkauern’

Valószínűleg a szócsalád alapja, a gugg feltehetőleg onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  Szorosan összefügg a →kuksol tövével; vö. kukkál ’lekuporodik, guggolva rejtőzik’  (1745: EWUng.).

A guggol származékszó. |  ⌂  Valószínűleg a gyakorító képzős gugg származékszava, habár a szótörténet nem emellett szól. Az eredeti 2. jelentésből kialakult 1. jelentés keletkezéséhez vö. ném.  (N.) verarschen ’tréfát űz vkivel, ugrat vkit’ < ném. Arsch ’ülep, fenék’.

A guggos származékszó. |  ⌂  A melléknévképzős guggol alapján keletkezhetett.

☞ AkNyÉrt. 18/8: 45; MNy. 50: 256, 51: 318; TESz.; EWUng.→ kuksolNszt ↪guggol