gubancos A: 1622 gobonczos (MNy. 61: 486); 1673 gobancsos (NySz.); 1780 Gubánczos (NSz.); 1784 gubantzos (Baróti Szabó: KisdedSz. 31); 1790 gabantzos (NySz.) J: ’bolyhos, csapzott | zottig, zersaust’ #

gubanc A: 1792 gabantzi [sz.] (NSz.); 1809 Gubantz (NSz.); 1827/ gabancsokat (NSz.); 1886 gubonczot (NSz.) J: 1 [jelzői értékben is] 1792 ? ’összekuszálódott v. összetapadt szálak csomója; kusza fonadék | Zottel; Geschlinge’ (↑), 1809 ’ua.’ (↑); 2 1827/ ’gebe | Schindmähre’ (↑); 3 1844 ’elhanyagolt külsejű szegény ember, éhenkórász | Hungerleier’ (NSz.); 4 1873 ’gyümölcs, főleg gesztenye külső szőrös burka | Fruchtbecher 〈bes. der Kastanie〉’ (Nyr. 2: 183) Sz: gubancol 1854/ gubanczolva [sz.] (NSz.)

A szócsalád alapja, a gubancos származékszó. |  ⌂  Az alapszó egy eredeti igenévszó névszói értékű tagja lehetett (’kerek, gömbölyű’ jelentésben) (vö. →gomb). A szóvég -c + -s névszóképző; az alaktanához vö. lafancos (→lafanc), →loboncos stb. A szó belseji n szervetlen járulékhang.

A gubanc elvonás. |  ⌂  A gubancos-ból jött létre. – A gubanc 1–3. jelentéséhez vö. →guba¹; vö. még →gebe. A 4. jelentéshez vö. →gubó.

A szócsaládhoz még |  ⚠  A gubancos-nak a gubanc származékszavaként való magyarázata téves.

☞ MNy. 2: 356; TESz.; Benkő: FiktI. 98; EWUng.→ gombNszt ↪gubanc; ↪gubancol