gránát² A: 1520 Granath (OklSz.); 1664–1671/ gránát (NySz.); 1796 Granát (NSz.) J: ’rendszerint vörös színű féldrágakő | Granat 〈Halbedelstein〉’
Vándorszó. | ≡ Ném. Granat; fr. granat; rom. granat; szbhv. granat; or. гранат; stb.: ’gránát ‹féldrágakő›’. Vö. még lat. (k.) (lapis) granatus ’ua.’ [< lat. granum ’mag, szem’]. A megnevezés, tekintettel az ásvány vörös színére, olyan latin szószerkezet alapján keletkezhetett mint pl. a lat. pomum granatum ’gránátalma’. ⇒⌂ A magyarba leginkább a németből került.
☞ TESz. gránát¹ a.; EWUng.→ filigrán, gránát³, gránit, grenadin, pomagránát