gránit A: 1791 gránitba (NSz.); 1795 Granit (NSz.) J: ’főleg földpátból, kvarcból és csillámból álló szemcsés kőzet | Granit’

Német jövevényszó. |  ≡  Ném. Granit ’egy fajta nagyon kemény kőzet’ [< ol. granito ’granit’, tkp. ’szemcsés kőzet’].  ≋  Megfelelői: ang. granite; fr. granit, granite; stb.: ’granit’.  ⇒⌂  A németből való átvétel mellett szól a magyar szó kiejtése.

TESz.; EWUng. gránát²Nsztgránit