girhes A: 1322/ Gurhes [szn.] (MNy. 10: 79–80); 1505 Gewrhes [szn.] (OklSz. görhes a.); 1561 görhes [✐] (NádLev. 69); 1799 görhös (Márton J.: MNSz.–NMSz. Mähre a.); 1865 girhes (NSz.); nyj. girgës (ÚMTsz.) J: ‹mn› 1322/ ? ’betegesen sovány, nyiszlett; göthös | mickerig; kränklich’ (↑), 1561 ’ua.’ (↑) | ‹fn› 1799 ’gebe | Schindmähre’ (↑)
Belső keletkezésű, valószínűleg fiktív tőből keletkezett származékszó. | ⌂ A tő ismeretlen eredetű, és összefügg a →gerinc, →girbic, →görnyed stb. tövével. A szó belseji h igeképzőnek látszik. A szóvégi -s melléknévképző. A jelentések viszonyához vö. →girbic. ∼ Hangalakjukat és jelentésüket tekintve idetartoznak: geher (1833: Kassai: Gyökerésző 2: 146); (N.) gerhám, gerhenya: ’sovány, beteges, gyenge, kicsi’ (MTsz.). ⚠ Onomatopoetikus magyarázata téves.