girbic × A: 1838 Görbicze [□] (Tsz.); 1863 Gėrbincsės [sz.] (Kriza [szerk.] Vadr. 388); 1863 girbincs (Kriza [szerk.] Vadr. 388); 19. sz. vége girbic (ÚMTsz.); nyj. gérbic, gibercs (MTsz.) J: ‹mn› 1 1838 ’görbe növésű, púpos | krummwüchsig; krüppelig’ (↑); 2 1873 ’sovány | mager’ (Nyr. 2: 135) | ‹fn› 1876 ’gebe | Schindmähre’ (Nyr. 5: 35)
Belső keletkezésű, valószínűleg fiktív tőből keletkezett származékszó. | ⌂ A tő ismeretlen eredetű, és összefügg a →gerinc, →gernye, →görnyed stb. tövével. A szóvég játszi funkcióban álló kicsinyítő képző lehet; vö. →gerinc és esetleg →nyápic. A szó belseji b is talán névszóképző; vö. →geréb². A melléknévi 1. jelentés keletkezését a →görbe is elősegíthette. A főnévi jelentés a ló soványságával kapcsolatos. ⚠ Onomatopoetikus magyarázata téves.