gesztus A: 1620 gestusaval (MNy. 74: 509); 1698/ gesztussal (MNy. 64: 353) J: 1 1620 ’taglejtés; kézmozdulat | Gebärde; Handbewegung’ (↑); 2 1891 ’vmilyen magatartásra, álláspontra mutató megnyilatkozás, tett | Äußerung, Tat, die eine Stellungnahme andeutet’ (NSz.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. gestus ’mozdulat, taglejtés; testmozdulat’, (h.) ’ua.; tett, cselekedet; tevékenység, cselekvés’ [< lat. gerere ’visz, hord, szállít; viselkedik’]. ≋ Megfelelői: ném. Geste; fr. geste; stb.: ’gesztus’. ⌂ A korábbi változat szó belseji s-sel való kiejtéséhez, ill. a szóvégi s-hez vö. →árestál, →ámbitus stb.; a szó belseji sz-es alakhoz vö. →amnesztia, →adminisztrátor stb.
☞ TESz.; EWUng.→ gerla, gesztikulál