gernye × A: 1395 ? Gernyezeg [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 5: 706); 1592 Gernyet (SzT.); 1816 Görnye (Gyarmathi: Voc. 98 [ɔ: 106]); 1823/ gérnye (Kreszn.); 1833 Gerenye (Kassai: Gyökerésző 2: 260); 1863 Gėrnye (Kriza [szerk.] Vadr. 500); nyj. gërënya (MTsz.) J: ‹mn› 1 1395 ? ’kiszáradt | vertrocknet, dürr’ (↑), 1599 ’ua.’ (SzT.); 2 1816 ’szikár | hager’ (↑); 3 1816 ’kicsi; könnyű | klein; leicht’ (↑) | ‹fn› 1 1592 ’rőzse | Reisig’ (↑); 2 1863 ’hátgerinc | Rückgrat’ (↑)
Belső keletkezésű, valószínűleg fiktív tőből keletkezett származékszó. | ≡ A szótő ismeretlen eredetű és a →gerinc, →girbic, →görnyed stb. töveivel függ össze. A szó belseji ny mozzanatos képzőnek látszik. A végződés valószínűleg -e (folyamatos) melléknévi igenévképző. A ’sovány és (hát)gerinc’ jelentések jelentéstani viszonyához vö. →gerinc. ⚠ Hangutánzó-hangfestő értelmezése téves.