gerlice A: 1372 u./ gerlicʒeket (JókK. 145); 1416 u./² ǵo̗ꝛlicet (MünchK. 56rb); 1519 ghӳrlӳceet (JordK. 130); 1558 gilicének [✐] (Magyary-Kossa: OrvEml. 3: 194); 1595 Gellicze (Ver. 109.); 1846 görice (MTsz.); nyj. gëlyice (MTsz.); gilica (ÚMTsz.) J: 1 1372 u./ ’szürkésbarna tollazatú, galambformájú, de kisebb madár, amely erdőkben, ligetekben él | Turteltaube’ (↑); 2 1819 ’〈kedveskedő megszólításként:〉 szerelmesem, kedvesem | mein Schatz, mein Täubchen 〈als liebkosende Anrede〉’ (NSz.)

Szláv, talán déli szláv jövevényszó. |  ≡  Blg. гърлица; szbhv. grlica; szln. grlica; – óe. szl. grъlica; cseh  (R.) hrdlice; or. горлица; stb.: ’galamb, gerle’ [< szláv *gъrdlo ’torok, nyak’].  ⌂  A 2. jelentéshez vö. →galamb.  ∼  A gilice változatból való elvonás eredményeként idetartozik a gili ’gerle, gerlice’  (1830: Szily: NyÚSz.)

☞ Melich: SzlJsz. 1/1: 108; AkNyÉrt. 20/3: 41; Kniezsa: SzlJsz. 194; TESz.; EWUng.→ gerle