gavallér A: 1628 cavallérral (TörtTár 1881: 199); 1658 cavallier (Horváth M.: NEl.); 1659 cavalirok (Horváth M.: NEl.); 1666 gavallérokkal (Horváth M.: NEl.); 1786 Kavallir (NSz.); 1788 gavaler (D. Éltes: FrSz. 58); nyj. gabalír (MTsz.) J: 1 1628 ’nemes; lovag | Adliger; Ritter’ (↑); 2 1708 u. ’finom, művelt, (különösen a nők iránt) tapintatos ember; udvarló | feiner und gebildeter, (Frauen gegenüber) taktvoller Mann; Seladon’ (Thaly: Adal. 2: 212); 3 1753/ ’lovas testőr | Gardekavallerist’ (SzT.); 4 1801/ ’bőkezű ember | freigebiger Mensch’ (NSz.)
gavalléria A: 1705/ gavaleriája (MNy. 69: 500); 1707 cavallériának (Horváth M.: NEl.); 1708 gavallériát (Horváth M.: NEl.) J: 1 1705/ ’(lovas) testőrség; lovasság | (berittene) Leibwache; Kavallerie’ (↑); 2 1791 ’bőkezűség | Freigebigkeit’ (NSz.)
Vándorszók. | ≡ Ném. Kavalier, (baj.-osztr.) gáwəlier; fr. cavalier; ol. cavaliere; or. кавалер; stb.: ’lovas; lovas katona; lovag, gavallér’; – vö. még lat. (k.) caballarius ’lovas katona; lovász’ [< lat. caballus ’ló’] | ném. Kavallerie; fr. cavalerie; ol. cavalleria; le. kawaleria; or. кавалерия stb.: ’lovasság’, az olaszban ’lovagság, lovagiasság, nemesség’ is; – vö. még lat. (h.) cavaleria ’ua.’. ⌂ A magyarba mindkét szó többszörös átvétellel került át. A gavalléria katonai szakszóként honosodott meg. Mindkét szó 2. jelentése, ill. a gavallér 4. jelentése valószínűleg magyar fejlemény.