gané A: 1138/ Gonoídí [sz.] [szn.] (MNy. 32: 134); 1372 u./ ganaÿ (JókK. 79); 1416 u./¹ ganėual (BécsiK. 78); 1416 u./² ganeit (MünchK. 142); 1548 gana vago (OklSz.); 1560 k. Vas gany (GyöngySzt. 3488.); 1577 ganę (KolGl.); 1585 k. Ganéé (Gl.); 1684 Ganyé (SzT.); 1767 ganéj (SzT.) J: 1 1138/ ? ’bélsár | Exkrement, Kot’ (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2 1138/ ? ’trágya | Dünger’ (↑), 1416 u./² ’ua.’ (↑); 3 1552 ’trágyadomb | Düngerhaufen’ (Heltai: Dial. K8b); 4 1552 ’ércnek stb. salakja; fának stb. hulladéka | Schlacke; Abfälle von Holz usw.’ (NySz.); 5 1796 ’téglalap alakú formába taposott szárított trágya, amellyel fűteni szoktak | Ziegel aus getrocknetem Mist zum Heizen’ (NSz.); 6 1803 ’〈szitokszóként〉 | 〈als Schimpfw.〉’ (NSz.) Sz: ganajos 1460 Ganayos [szn.] (OklSz.) | ganajoz 1584 ganaiozza (NySz.)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Óe. szl. gnojь ’trágya; genny’, gnoji [többes szám] ’kelés(ek); rothadás’; szbhv. gnoj ’genny; trágya’; szlk. hnoj ’trágya’, (N.) ’trágyadomb; genny’; or. гной ’genny’, (N.) ’trágya’; stb. [< szláv *gnei̯- ’rothad’].  ⌂  A szóvéghez vö. →paraj, →taraj stb.  ⌂⇒  Esetleg a magyarból: rom. gunoi ’szemét; trágya; nyomorult gazember; stb.’.

☞ EtSz. ganaj a.; Kniezsa: SzlJsz. 180; TESz. ganéj a.; EWUng.→ genyett