galóca¹ × A: 1371 Galochkatou [? ɔ: Galochatou] [hn.] (OklSz.); 1512 galocza (SzT.); 1611 Galótza (Szenczi Molnár: Dict.); 1766 galatza (NSz.); 1799/ gálótzákat (NSz.); 1887 gadócza (Herman: HalK. 2: 788) J: ’nagy testű lazacféle hal: dunai galóca | Huchen (Salmo hucho)’
Szláv, valószínűleg szerbhorvát vagy szlovén jövevényszó. | ≡ Szbhv. glavatica; szln. glavatica; – le. głowacica; ukr. (N.) гoловáтиця: ’dunai galóca’ [< szláv *golvatъ ’nagyfejű’]. ⌂ A hangalakhoz vö. →lóca, pióca (→pióka) stb. A szó belseji d-s változat keletkezéséhez a gadóc ’közönséges tőkehal; menyhal’ (1794: EtSz.) is hozzájárulhatott. ⊚ A szó az állattani szaknyelvben is él.
☞ MNy. 31: 58; EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 179; TESz. gadóc a. is; EWUng.Nszt ↪galóca²