galuska A: 1683 galluskának (MonÍrók. 24: 135); 1787 galuskákat (NSz.) J: ’apró darabokra szaggatott főtt tészta | feines Teigklößchen’ #
Lengyel jövevényszó. | ≡ Le. (N.) gałuszka, gałuszki [többes szám] ’golyócska; kis gombóc, galuska ‹étel›’ [< le. gała ’gömb, golyó; daganat, duzzanat’]. Vö. még or. галушка ’galuska’. ∼ A (N.) haluska ’ua.’ (1788: MNy. 5: 285) ugyanerre az etimonra megy vissza: a szlk. haluška, halušky [többes szám] ’ua.’külön átvételeként került a magyarba.
☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 180; TESz.; EWUng.→ glóbus, klubNszt ↪galuska