gally A: 1595 galjakot (ÚSzOkl. 2: 210); 1611 Gally (Szenczi Molnár: Dict.); 1787/ gajával (NSz.); 1840–1849/ galacskát [sz.] (NSz.) J: 1 1595 ’(rendszerint vékonyabb, fiatal) faág | (junger) Zweig’ # (↑); 2 1730 k. ’száraz ág, rőzse | Reisig’ # (HOklSzj. 48)
Szláv jövevényszó. | ≡ Szln. gol ’legallyazott fiatal fatörzs’, goli [többes szám] ’aprófa, tűzifa; rőzse’; szlk. (R.) hôľ ’bot, pálca’; or. (R.) голь ’ág, gally’; stb. [< szláv *golь ’csupasz, lombjátol megfosztott faág’ < szláv *golъ ’csupasz’]. ⇒⌂ A szó az ún. pannóniai szlávból kerülhetett a magyarba. ⌂ A ly > lly nyúlás toldalékolt alakokban magánhangzók között mehetett végbe. ⚠ Közvetlenül a szlovénból való származás sem szóföldrajzi, sem nyelvi okokból nem valószínű.
☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 177; TESz.; EWUng.; MNy. 103: 214Nszt ↪gally