galeta × A: 1610 Gelyeta (MNy. 80: 126); 1620 galiťa; gilitta (OklSz.); 1623 Geleta (MNy. 80: 126); 1634 Gellete (MNy. 80: 126); 1758 galáta (SzT.); 1799 galyáta (SzT.); 1799 geléta (EtSz.); 1816 Geláta (SzT.); nyj. gajéta, gëlëta (ÚMTsz.) J: 1 1610 ’fejősajtár; 〈főleg tejtermékek tarására való〉 bödön | Melkeimer; Holztönnchen 〈meistens für Molkereiprodukte〉’ (↑); 2 1620 ’vajköpülő edény | Butterfaß’ (↑); 3 1838–1845 ’vizesvödör | Wassereimer’ (MNyTK. 107: 21); 4 1838–1845 ’négy vékás mérő mint űrmérték | Hohlmaß von vier Scheffeln’ (MNyTK. 107: 21)

Vándorszó. |  ≡  Cseh  (N.) geľeta ’vaj tárolására való bödön’; szlk. geleta ’sajtár; túrósbödön; vajköpülő egény’; le.  (N.) gieleta ’fejősajtár’; ukr.  (Kárp.) гелéта ’vajköpülő edény; vödör; hordó’; rom. găleată, găleata [végartikulussal] ’vödör; fejősajtár; egy fajta űrmérték’; stb. Forrása: lat.  (k.) galleta ’vödör’. Vö. még ol. galletta ’bor tárolására való edény’; óporosz galdo ’teknő, vályú’; stb. A Kárpátokban és környékén a vlach pásztorkodás terminológiájához tartozik. A románból és a szlovákból terjedt el, amelyekből a magyarba is átkerült.  ⌂  A szóvégi a-hoz – a románból való átvétel esetén – vö. →áfonya, →beszerika stb.

☞ EtSz.; TESz.; EWUng.Nszt ↪galeta