szócikk megosztása

gagyog A: 1725 gagyogván [sz.] (Nyr. 38: 315); 1812 gyagyogása [sz.] (NSz.) J: ’〈kisgyermek〉 hangokat, szavakat még tökéletlen hangképzéssel mond | Lallen’ #

Onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  A tő a palatoveláris párhuzamosság alapján összefügg a →gügyög tövével. A végződés -g gyakorító képző.  ∼  Ugyanebből a tőből egy másik gyakorító igeképzővel keletkezett: (R.) gagyatol ’gagyog, gőgicsél; fecseg, locsog’  (1784: Baróti Szabó: KisdedSz. 18, 29).

☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ gügyög, gyagyaNszt ↪gagyog