fűzfapoéta A: 1636 fŭszfa Poetának (SzT.); 1844 fűzfapoéta (Jelenkor 1844. jún. 2.: 262) J: ’rossz, silány költő | Dichterling’
Összetett szó. | ⌂ A fűzfa (vö. 1287 fyzfa (OklSz.)) + →poéta jelzős alárendelő összetétele. Az előtag elemeihez vö. →fűz² és →fa. A fűzfapoéta előtagja az értéktelenség, használhatatlanság, hasznavehetetlenség megjelölésére szolgál; jelentéséhez vö. fűzfakatona ’rossz, gyenge katona’ (1723: Nyr. 44: 104); fűzfadiák ’rossz diák’ (1782/: EWUng.); fűzfaember ’félbolond’ (1786: SzT.). ∼ Egyéb megnevezések: fűzfaköltő ’rossz, silány költő’ (1868: Ballagi M.: MNyTSz.); – vö. még fűzfából faragott vers ’rossz, csapnivaló költemény’ (1598: Nyr. 44: 104).
☞ EtSz. fűzfa a.; O. Nagy: MiFán 304; TESz.; EWUng.→ fa, fűz², poéta