fű-fa A: 1604 Fuͤnec fanac (Szenczi Molnár: Dict.); 1940 Fű-fa (Balassa J.: MNySzót. fű a.) J: 1 1604 ’akármilyen növény; gyógynövény | allerlei Pflanzen; (Heil)kräuter’ (↑); 2 1748 ’mindenféle dolog; minkenki; nagy és kicsi | allerhand Zeug; jedermann; groß und klein’ (MNy. 5: 290)

Összetett szó, ikerszó. |  ⌂  A →fű¹ + →fa összetétele. Keletkezési módozatához vö. →ág-bog, →csög-bog stb. Eredetileg összefoglaló összetétel lehetett minden növényi eredetű dologra vonatkoztatva, amely a ’növény’ fogalmát legkisebb és legnagyobb fajtájának megnevezésével fejezte ki. Hasonló szemlélethez vö. votj. pis-pujosno turi̮mjos ’növények’, tkp. ’fák és füvek’; zürj. tˊśuži̮s puiśturi̮ni̮ś ’fűből és fából létrejött lény ‹ember›’. Az 1. jelentéshez vö. a fák és füvek  (1573: MNy. 49: 419) mellérendelő összetételt. A 2. jelentés jelentésbővülés eredménye, amelynek kialakulásában az alábbi szókapcsolatok is szerepet játszhattak: fűben-fában bízik ’mindenkiben megbízik’, tkp. ’mindenféle növényi szerekben, gyógyfüvekben bízik’, fűhöz-fához kapkod ’szorultságában mindenfélével megpróbálkozik’, tkp. ’mindenféle növényi szert igénybe vesz’.

☞ EtSz. fű a.; O. Nagy: MiFán 117; TESz.; Nyr. 99: 229, 474; EWUng.→ fa, fű¹