fő² A: 1009/ Chukafe[w] [hn.] (MNL (OL) Dl. 280274); 1135/ Ʒÿgetfeu [hn.] (MNL (OL) Dl. 5775); 1138/ ? Feidí [sz.] (MNy. 32: 134); 1210 ? Feud [sz.] (OklSz.); 1416 u./¹ fèy [-í] (BécsiK. 224); 1519 k. feh (DebrK. 64); 1560 k. Fŭ (GyöngySzt. 1875.); 1577 k. fő (KolGl.); 1666 foͤvebbé (NySz.) J: ’legrangosabb, legfontosabb; legfelső | vornehmster, wichtigster; oberster 〈abstr.〉’ Sz: főbb 1588 foͤbnec (NySz.) | főként 1800 fö́ként (NSz.) | főleg 1834 Főleg (Kunoss: Szóf.)
Szófajváltás eredménye. | ⌂ A →fej² főnév fő változatából jött létre melléknevesüléssel. Keletkezésének jelentéstani alapja az a körülmény, hogy a fej a testnek legjellemzőbb, legkiemelkedőbb része. Egyes változatok a [6]-os, ill. a [7/1]-es tőtípus hatására utalnak. A régi nyelvhasználatban a fő alkalmanként főnévként is előfordult. A főként és főleg, amelyek a régi főképpen ’főleg, elsősorban, leginkább’ (→-képpen) összetétel mellett lexikai változatként jöttek létre, valószínűleg német mintájú nyelvújítási szavak; vö. ném. hauptsächlich ’ua.’.